Hogy állunk a kockázatokkal?

Milyen a kockázattűrésünk, mennyi kockázatot vagyunk képesek felvállalni? Ezeket a kérdéseket kell feltennünk a mai hozamsivatagban, ahol már a mindennapok része, hogy egyre gyakrabban kell kockázatot vállalnunk a megtakarítási döntéseink során.

Erről faggatnak bennünket a bankunknál is kérdőíves formában, mielőtt befektetési tanácsadásra kerülne sor. A feltett kérdések nagyon hasonlítanak egymásra, de mi is a lényegi különbség a kockázattűrés és kockázatvállalási képesség között?

A kockázattűrés (Risk Tolerance) inkább a pszichológia területére vezet minket. Egyáltalán el tudjuk-e viselni tényt, hogy a befektetésünk aktuális értéke napról napra, vagy akár pillanatról pillanatra változhat? Ha a kiszámíthatatlanságot, a változás lehetőségét el is fogadjuk, mégis mekkora kilengéseket tolerálunk? Ez nem csak a veszteséges helyzetekben kérdés – az is alacsony kockázattűrésre vall, ha a befektetési célunktól és időtávunktól függetlenül a nyereség azonnali bezsebeléséért viszket a kezünk.

Ezzel szemben az, hogy mennyi kockázatot vállalhatunk fel (Risk Capacity) egy sokkal kézzelfoghatóbb dolog, ami behatárolja mozgásterünket. Ez gyakorlatilag az élethelyzetünk átforgatása a befektetési döntések világába. Legegyszerűbb formában: mekkora összeget tehetünk kockára anélkül, hogy veszélyeztetné a megélhetésünket? Ennél azonban tágabb perspektívában kell gondolkodunk! Ugyanilyen fontos, hogy a megtakarításaink kockázatai összhangban vannak-e a megtakarítási céljainkkal, időtávunkkal. Ha a félretett összegnek rövidtávon „megvan már a helye” (egy lakás, vagy új autó formájában), vagy a pénz hirtelen jövő kiadások fedezésére szolgálna, akkor sokkal óvatosabbnak kell lennünk döntéseink során. Például egy volatilis részvénybefektetéstől a vállalt kockázatért cserébe több éves időtávon jó hozamra számítunk, de meglehetősen kellemetlen lehet, ha élethelyzetünkből adódóan gyorsan, egy rossz időpontban kell kiszállnunk belőle – veszteséggel.

A két kérdésre adott válasz akár homlokegyenest eltérő lehet

Vannak olyan megtakarítók, akik élethelyzetükből adódóan akár tízmilliókat tehetnének kockára, de úgy irtóznak a veszteség puszta gondolatától is, hogy egyszerűen képtelenek lépni a nagyobb hozampotenciállal rendelkező (ezzel együtt kockázatosabb) eszközök felé.

Fordítva is alakulhat a helyzet, lehet pszichológiai szempontból bármennyire erős valaki – tűrheti a kockázatokat, lehet stabil a keze a részvénypiacokon még a legrosszabb napokon is – ha az adott helyzetben nem engedheti meg magának, hogy a befektetett tőkéje – akár csak átmenetileg – veszélybe kerüljön.

Akkor hogy állunk a kockázatokkal?

A lényeg, hogy mielőtt lépünk, előbb nézzünk magunkba, gondoljuk át a helyzetünket. A befektetési döntésünk ne menjen szembe az élethelyzetünkkel, és legyen összhangban a kockázattűrő képességünkkel!